Hülyék-e a szakmunkások?

Az oktatási rendszer jelenlegi átalakítása mindannyiunkat érinti. Nem csak azért, mert szülők, diákok, pedagógusok vagyunk, hanem azért is, mert nagyon nem mindegy, hogy a munkahelyekre milyen tudással és kompetenciákkal jelentkeznek emberek. És az sem mellékes, hogy ha elromlik a villanybojler, azt milyen színvonalon javítja meg valaki.

Kezdjük mindjárt a kompetenciákkal, amelyekről sok állítják, hogy nélkülözhetetlenek a sikeres munkaerőpiaci részvételhez. Igen ám, de melyik kompetenciákról van szó és azokat hogyan sajátítják el a fiatalok? A közvélekedés szerint az értő olvasás, a nyelvtudás, az informatikai érzék, a kommunikáció és társai azok a készségek, melyek közelebb visznek bennünket álmaink teljesüléséhez. Létezik egy olyan kompetencia, melyet mintha nem nagyon szeretnének napjainkban az óriásszervezetek – beleértve az államot is. Ez pedig a kritikai gondolkodásra való képesség. Annak ellenére, hogy sok szervezet elvárja a kreativitást vagy a tulajdonosi szemléletet a munkavállalótól.

Egy pillanatra gondoljunk bele abba is, hogy mit jelent az, hogy MUNKAERŐPIAC. Az ember nem (csak) munkaerő, a napjainak jelentős részét kitevő tevékenység pedig nem piac, ugyanis az ember nem áru. Kizárólag a rövidlátó szemlélet képes annyira dehumanizálni az embereket, hogy munkaerejüket árunak tekintse. Senki nem azért született a földre, hogy pusztán karriert csináljon vagy egy életen át törlessze a lakáshitelét. Senki nem azért jár iskolába, hogy mintegy rászereljenek tudást, képességet az üzemcsarnokban.

Az újonnan formálódó szakképzés terén igyekeznek az úgynevezett közismereti tárgyakat visszaszorítani a szakmai képzés javára azzal az indoklással, hogy a diák a szakmát tanulja meg. Pedig jól tudjuk, az iskolából frissen kikerülő villanyszerelő vagy belgyógyász a szakmát valójában a terepen tanulja majd meg. Az iskola ehhez szemléleti alapot adhat, azaz a frissen végzett kollega kap egy kontextust, melybe majd belehelyezi a terepen tapasztaltakat. Az iskola csak kedvet csinálhat ahhoz, hogy az új villanyszerelő vagy belgyógyász tanulni akarjon. Végül: az iskola munkakultúrát közvetít, azaz – minden apró hatásával – etikailag nevel. Nincs is szükség etikaórára!

 

Mi szükség a hierarchiára gimnázium és szakmunkásképző között?

Amint szétválasztunk dolgokat egymástól, meg is címkézzük azokat, majd azonnal hierarchikus sorrendbe helyezzük őket. A fejekben úgy él, hogy a “legjobbak” mennek a gimnáziumba, a “leggyengébbek” a szakmunkásképzőbe. El szoktunk-e azon gondolkodni, hogy rendben van-e az, hogy a villanyszerelő, cukrász, cipőfelsőrész-készítő “gyengébb” legyen, míg a jogász, mérnök, orvos “jobb”? Mitől érvényesebb a jogász életpályája, mint a cipészé?

Mindegy is, hogy elgondolkodunk-e ezeken a kérdéseken, a társadalmunkban így vannak leosztva a kártyák, mely állapot aztán önmagát gerjeszti. Az iskolatípusok közötti hierarchiában megjelenik a társadalmi rétegek közötti hierarchia is. Ezért egyre nehezebb ma olyan szakembert találni, aki tényleg megjavítja a leszakadt redőnyt.

 

Hol tanulja a diák a kompetenciát?

Mindenhol. Teljesen felesleges a szétválasztás: szakmai tárgyak és közismereti tárgyak között. Téves az az elképzelés, hogy a tanuló bármelyik keretében jobban elsajátít valamiféle kompetenciát. A kompetencia ugyanis nem tartalmi kérdés, hanem a gyakorlat megjelenése a tevékenységben. Igen ám, de mi van akkor, ha a tanárok sem rendelkeznek azokkal a kompetenciákkal, melyeket a diáknak el kellene sajátítania? Hogyan is állnak a tanárok az érdekérvényesítés, az asszertív kommunikáció, az időgazdálkodás és még sorolhatnám készségeinek terén?

Az iskola az intézményi világban való eligazodás kompetenciáját tanítja meg: a fiatalok első és legerősebb benyomása az intézmények és a szervezetek világáról az iskola (óvoda), mely tehát minden megnyilvánulásával tanít. Teljesen mindegy, hogy egy konyhai berendezés kezeléséről vagy az európai országok fővárosairól van szó. Ha a diák azt látja, azt érzékeli, hogy maguk a tanárok sem hisznek az egészben, hogy értelmetlennek tartják saját munkájukat, hogy az iskolában eltöltött ezer órákat nyűgnek tekintik, akkor ezt a szemléletet cipeli magával.

#iskola #szakképzés #szakmunkás #oktatás #szervezetfejlesztés